Életige - 2010

.„Istennél semmi sem lehetetlen.” (Lk 1,37)

Amikor az angyal hírül adta Máriának Jézus születését, ő megkérdezte: „Hogyan lehetséges ez?” Az angyal ezt válaszolta: „Istennél semmi sem lehetetlen”. Bizonyítékul Erzsébet példáját idézte, aki idős kora ellenére gyermeket fogant. Mária hitt, és így az Úr Édesanyja lett.
Isten mindenható: gyakran olvassuk ezt a Szentírásban. A kifejezés Isten hatalmára utal, hogy megáldja, megítéli és irányítja az eseményeket, amelyek révén megvalósítja terveit.

Bővebben: December

„Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.” (Mt 5,8)

Jézus a hegyi beszéddel kezdi meg tanítói működését. A Genezáreti-tó melletti Kafarnaum közelében felment egy hegyre, leült, ahogy akkoriban a tanítók, és a tömegnek a boldogságokról beszélt. Az Ószövetség többször is használja a „boldog” kifejezést: azokat tünteti ki a jelzővel, akik az Úr Igéjét különbözőképpen valóra váltották.

Bővebben: November

„Szeresd embertársadat, mint saját magadat.” (Mt 22,39)

Ezt az igét már az Ószövetségben is megtaláljuk.
Jézus egy kérdésre felel ezzel a mondattal. Válasza a próféták és Izrael tanítóinak hagyományaival teljes összhangban áll, ők ugyanis a Tóra, a Bibliában megfogalmazott isteni tanítás alapját keresték. Hillel rabbi, Jézus egyik kortársa ezt mondta: „Ne tedd felebarátodnak azt, ami gyűlöletes számodra: ebben áll az egész törvény. A többi mind ennek a magyarázata.”

Bővebben: Október

„Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer.” (Mt 18, 22)

Jézus ezekkel a szavakkal válaszolt Péternek, aki miután csodálatos dolgokat hallott, ezt kérdezte tőle: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom? Talán hétszer?” Mire Jézus: „Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer.” Pétert, akinek természetes jóságát és nagylelkűségét ismerjük, valószínűleg fellelkesítette a Mester beszéde, ezért elhatározta, hogy valami újat, valami egészen rendkívülit fog tenni: akár hétszer is megbocsát. […] Jézus azonban így felelt: „hetvenszer hétszer.” Szerinte tehát nincs határ: mindig meg kell bocsátani.

Bővebben: Szeptember

„Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.” (Lk 1,45)

Ez az ige egy nagyon egyszerű, ugyanakkor fennkölt eseményhez kapcsolódik: két áldott állapotban levő asszony találkozásakor hangzik el, miközben anya és magzata között a legszorosabb lelki és fizikai kapcsolat valósul meg. A gyermek gondolatait, érzéseit az anya mondja ki. Amikor Mária beszél, Erzsébet méhében örömében megmozdul a gyermek, Erzsébetnek pedig mintha az Előhírnök adná ajkára a szavakat. A Máriát dicsérő ének első része személyesen az Úr édesanyjához szól, utolsó mondata azonban harmadik személyű: „Boldog, aki hitt.”

Bővebben: Augusztus

„A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette.” (Mt 13,45-46)

Ezzel a rövid példabeszéddel Jézus igencsak megmozgatta hallgatósága fantáziáját. Mindenki tisztában volt az igazgyöngy értékével, mely az arannyal a legértékesebb kincsnek számított akkoriban.
Ráadásul az Írás úgy beszél a bölcsességről, azaz Isten ismeretéről, mint olyan értékről, amivel még a „fölbecsülhetetlen drágakövet sem lehet egy sorba állítani”.

Bővebben: Július

"Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja." (Mt 10,39)

Jézusnak ezt az igéjét olvasva kétféle élet tárul elénk: a földi, melyet ezen a világon élünk, és a természetfeletti, melyet Istentől kapunk Jézus által: ez nem fog véget érni a halállal, és el sem veheti tőlünk senki.

Így kétféleképpen viszonyulhatunk a léthez: ha földi életünkhöz ragaszkodunk, és azt egyetlen kincsünknek tekintjük, akkor csupán saját magunkkal, saját dolgainkkal, a szívünkhöz közel álló emberekkel törődünk: csigaházunkba zárkózva önmagunk körül forgunk, aminek következménye elkerülhetetlenül a halál lesz. Viszont ha hisszük, hogy Istentől ennél sokkal mélyebb, igazi életet kaptunk, akkor lesz bátorságunk úgy élni, hogy ki is érdemeljük ezt az ajándékot, olyannyira, hogy földi létünket képesek leszünk föláldozni másokért.

Bővebben: Június

"Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. S én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki." (Jn 14,21)

Jézus utolsó beszédének középpontjában a szeretet áll: az Atya szeretete a Fiú iránt és az ember szeretete Jézus iránt, ami azt jelenti, hogy megtartjuk parancsait.
Akik hallgatták Jézust, azoknak nem volt nehéz felfedezniük, hogy szavaiban a Bölcsesség könyvének sorai visszhangoznak: „A (bölcsesség) szeretete a törvényeinek a megtartása” , és – a Bölcsességet – „könnyen felismerik, akik szeretik”. De Jézus szavaival – hogy kinyilatkoztatja magát azoknak, akik szeretik Őt – leginkább az az ószövetségi gondolat cseng össze, melyet a Bölcsesség könyve első fejezetének második versében olvashatunk, hogy az Úr kinyilvánítja magát azoknak, akik hisznek benne.

Bővebben: Május

„Én vagyok a feltámadás és az élet” (Jn 11,25)

Jézus a betániai Lázárral kapcsolatban mondta ezeket a szavakat, akit a negyedik napon feltámasztott a halálból.
Lázárnak két testvére volt: Márta és Mária.
Márta, amint megtudta, hogy Jézus megérkezett, odafutott hozzá, és így szólt: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!” „Testvéred fel fog támadni” – válaszolta Jézus. Mire Márta: „Tudom, hogy fel fog támadni az utolsó napon.” Jézus erre kijelentette: „Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre.”

Bővebben: Április

„Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.” (Mt 17,20)

Hányszor érzed az életben, hogy segítségre van szükséged, pedig tisztában vagy vele, hogy egyetlen ember se tudná megoldani a problémádat. Ilyenkor önkéntelenül Valaki felé fordulsz, aki lehetővé tudja tenni a lehetetlent. Ennek a Valakinek Jézus a neve.
Hallgasd csak, mit mond:

„Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.”

Bővebben: Március

„Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-bejár és legelőt talál.” (Jn 10,9)[1]

Jézus úgy jelenik meg, mint az isteni ígéretek beteljesítője, és válaszol a zsidó nép várakozására, melynek történelmét megpecsételte az Istennel kötött visszavonhatatlan szövetség.

A kapu szó egy másik képet is idéz Jézustól, amely még inkább megmagyarázza a jelentését: „Én vagyok az út, (…) senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”[2] Tehát Ő valóban út, kitárt kapu az Atya felé: Istenhez vezet.

Bővebben: Február

 „Isten velük fog lakni, és ők az Ő népe lesznek” (vö. Jel 21,3)

A világ nagy részén január 18. és 25. között rendezik meg az imahetet a keresztények egységéért, egyes helyeken pedig pünkösdre teszik ezt az alkalmat.
Amint tudjuk, Chiara általában az adott hónap életigéjével fűzött magyarázatot az imahétre választott bibliai részhez.
Idén a kiválasztott bibliai mondat a következő: „Ti tanúi vagytok ezeknek” (Lk 24,48). Hogy ezt jobban meg tudjuk élni, Chiara alábbi igemagyarázatát ajánljuk, mint egy „sürgető felhívást” a keresztényekhez, hogy együtt tegyünk tanúságot a világ előtt Isten jelenlétéről.

Bővebben: Január